Csak együtt sikerülhetett, avagy egy arany érem története
Vasárnap véget ért az NBIII-as bajnokság, s szurkolóink örömére csapatunk az NBIII Nyugati csoportjának bajnokaként jövőre már az NBII-es helyezésekért száll harcba. Azonban mielőtt a jövő évi csapat összeállításán, a lehetséges ellenfeleken kezdenénk elmélkedni, tekintsünk vissza egy gondolat erejéig az elmúlt szezonra.
Az elmúlt bajnokság kudarca után, nem indult jól az idény, s négy forduló után két feljutásra esélyes csapattól is vereséget szenvedve, már hat pont lemaradásban voltunk a bajnoki címért folytatott versenyfutásban. S bár a csapat összeszorított fogakkal küzdött, a felzárkózás csak nagyon lassan, a tavaszi szezon közepére sikerült. Nem jött jól számunkra a Tatabánya kizárása sem, amely elbizonytalaníthatott volna minket, de a stábon és a csapaton belül mindenki próbált nyugodt és magabiztos maradni, mert akár merre néztünk, csak elszánt, rendíthetetlen tekintetű embereket láttunk magunk körül, akik feltétlenül bíztak bennünk.
Szurkolóink még többen, még hangosabban biztatva álltak a hátunk mögött, nehéz időszakokban átsegítve a csapatot a kritikus szituációkon, helyzeteken. Támogatóink, kiemelve városunkat, önkormányzatunkat, Borkai Zsolt polgármester urat, Bolla Péter Magyar Labdarúgó Szövetség Győr-Moson-Soporon megyei igazgatóságának társadalmi elnökét nem kétkedtek elhivatottságunkban, továbbra is támogattak Minket céljaink elérésében. S bár úgy tűnhet, a 18-as tavaszi győzelmi sorozatunkat alapul véve, hogy a bajnoki cím megszerzése sétagalopp volt, nyugodtan kijelenthetjük nem volt az, mert bajnoknak lenni sosem egyszerű!
Régi igazság az, hogy egy csapat bajnok legyen mindig kell valami plusz.
A mi esetünkben ezt a pluszt a játékosok és a stáb mellett a szurkolók, a város a támogatók tették hozzá, rég nem látott egységet kialakítva a csapat körül.
Köszönjük az egész éves támogatást, s reméljük a következő szezonban újra egymás mellett küzdhetünk, mert a bajnoki cím, a feljutás számunkra közös siker, amely csak „Együtt sikerülhetett”!
Kérjük ezt arra tekintettel is, mert úgy gondoljuk, hogy csak első lépést tettük meg egy hosszú úton. Vannak még megvalósításra váró céljaink, álmaink, melynek eléréséhez továbbra is nélkülözhetetlen az összefogás.
Köszönjük!
Dr. Drucskó Zoltán
