Középhátvéd volt az aranycsapatban: 60 éves Hlagyvik Gábor

Azt mondja, amikor ő volt gyerek, még természetes volt, hogy minden fiú futballista akart lenni.

„Győrben a vásártér mellett laktunk, régen arra volt az Elektromos-pálya is, egész nap ott rúgtuk a labdát. Tizenegy évesen kerültem az ETO-ba, ahol Várnagy Bandi indított egy kölyöksulit, általában a kis salakos pályán focizgattunk. Szép lassan haladtam előre a ranglétrán, mígnem a hetvenes évek derekán eljutottam az első csapatba, de az NB I-ben nem mutatkoztam be. A hátvédsor minden posztján, de még a középpályán is megfordultam, ahol akkoriban a már kiöregedőfélben lévő Somogyi Józsi volt a király. Nem kellett szólnia, csak rám nézett és azonnal futottam helyette is... Akkoriban nősültem meg, és azért igazoltam át a másodosztályú Bábolnába, mert szolgálati lakást kaptam a községben. Szerencsére az ETO-nál nem feledkeztek el rólam, a középhátvédgondokkal küzdő csapatba 1980 decemberében tértem vissza és Kovács Imre edzőnél rendszeres játéklehetőséget is kaptam."

Hlagyvik 1981 februárjában egy ZTE elleni 1–0-ás győzelemmel végződött mérkőzésen mutatkozott be az első osztályban és ezt a fellépést még 229 követte az ETO-ban a legjobbak között.

„Verebes József érkezésével nekem is megváltozott az életem, hiszen csodálatos időszak köszöntött ránk. Talán már minden győri futballszurkoló kívülről tudja, hogy két arany-, két ezüst- és egy bronzérmet szereztünk, rendszeresen remek mérkőzéseket játszottunk a nemzetközi kupákban. Később még Haász Sándornál is volt esélyünk a bajnoki cím megszerzésére, de ha jól emlékszem, a bajnokság végén meglepetésre kikaptunk a később osztályozót játszó Vasastól, majd itthon a Veszprémtől is, így végül a negyedik helyen végeztünk. Az utolsó győri évemben Pecze Károly volt az edzőnk és a lábam már nem bírta a sok edzést, három helyen beszakadt a vádlim. Harminchárom évesen búcsúztam az ETO-tól. Utána még Ausztriában szerepeltem alacsonyabb osztályban."

Az aranycsapat tagjaként.

A népszerű, Latyinak és Latabárnak is becézett egykori középhátvéd tegnap ünnepelte a 60. születésnapját. 

„Családi körben a hétvégén már megtartottuk egy régi, patinás helyen, a Zöldfa étteremben – említi Hlagyvik Gábor. – Kaptam egy szép fényképalbumot az elmúlt hat évtizedemről. Nem szakadtam el a futballtól, Győrszentivánon az U19 edzője vagyok. Egyébként egy vasáruraktárban dolgozom, kimondottan jólesik, hogy utána a szabad levegőn lehetek. Igaz, a pálya annyiban hasonlít a munkahelyemhez, hogy ott is télen hideg, nyáron pedig meleg van... Két kis unokám az ETO U7-es csapatában játszik. Gyakran megnézem az ő edzéseiket és mérkőzéseiket is. Örülök, hogy ügyesek, talán a futballpályán is továbbviszik a Hlagyvik nevet. Figyelem az NB III-as csapat teljesítményét is, ősszel jól hozták úgymond a kötelezőket, remélem, a nyáron feljutnak az NB II-be."

Hlagyvik Gábort beválasztották az ETO legendái közé. Szektort neveztek el róla a stadionban.

Névjegy
Név: Hlagyvik Gábor 
Születési idő: 1957. 01. 23.
Születési hely: Győr
Játékosként az ETO-ban: 1981–1990 
NB I: 230 mérkőzés, 6 gól
Eredményei: magyar bajnok (1981/82, 1982/83), ezüstérmes (1983/84, 1984/85), bronzérmes (1985/86). MNK-ezüstérmes (1983/84)

Forrás: kisalfold.hu, Papp Győző