Sáhó Kristóf volt csapattársa példáját követné

Fantasztikus mérkőzés, hihetetlen hangulat, és dráma a végén. Dráma a románoknak, óriási öröm nekünk, a magyar futsal válogatott szurkolóinak. Dróth Zoltán az utolsó másodpercben befejeli az előreívelt labdát, ezzel Magyarország győz, és kijut az Európa-bajnokságra. A játékosok, nézők együtt ünnepelnek, akik pedig nincsenek a debreceni csarnokban, azok a tévé előtt teszik ugyanezt, hiszen a kommentátor is azt harsogja, ott leszünk az Eb-n. A sportág hazai történetének egyik legszebb pillanata volt ez. Különösen fontos egy fiatal játékosnak, aki az ETO színeiben kap egyre több lehetőséget, és aki a dráma főszereplője miatt vágott bele a futsal-kalandba, és egyszer ő is főhős akar lenni egy ilyen sporttörténelmi pillanatban.

Sáhó Kristóf nevével mostanában sokszor találkozhatunk a Rába ETO összeállításában. A 18 éves tehetség a 2014–2015-ös idényben mutatkozott be a felnőtt csapatban, előtte végigjárta a korosztályos együtteseket, és mindenhol a legjobbak közé tartozott. A kitartás jutalma az lett, hogy több saját nevelésű fiatallal – Alaszticcsal, Jakatics Ádámmal, Farkas Bencével – együtt, hétről hétre megmutathatja tudását a nagyok között is. Kristóf nem futsallal kezdte pályafutását, a megyei másodosztályban játszott nagy pályán a serdülők között, majd az ifiben. „Dróth Zoli biztatására, és az ő segítségével jöttem el az ETO-ba egy U17-es edzésre. Zoli beszélt a korosztályos csapat edzőjével, Lódi Tamással, hogy van itt egy nem teljesen ügyetlen fiú, aki próbálkozna a sportággal. Megtetszett a játék, az a hangulat, amit Tomi teremtett a csapat körül. Nem sokkal később dönteni kellett, hogy a labdarúgás két változata közül melyiket választom, hiszen az edzéseket nem lehetett összeegyeztetni.” Sáhó Kristóf szíve a futsalhoz húzott, hiszen úgy érezte a visszajelzések alapján, van keresnivalója a sportágban, ellentétben a focival, ahol a megyei szintről már nem látott komoly előrelépési lehetőséget. Azt mondja, akkor vált szerelemmé a kispálya, amikor édesapjával járt az ETO mérkőzéseire, és látta, hogy kedvence, Dróth Zoltán hogyan bánik a labdával. Kikerülhetetlen a kérdés, hogy miért említi ilyen gyakran a ma már a világhírű Kairatban játszó egykori csapattársat, miért van ilyen nagy hatással rá. „Mindenben őt próbálom követni, az ő pályafutása a példa számomra. Amellett, hogy hihetetlen tehetsége van ehhez a játékhoz, az maradt, aki volt. Tudja, hogy honnan indult, és kitartással, szorgalommal hova jutott el. Felnézek rá a sportág iránti alázata és akarata miatt is. Sokat kapott a futsaltól, de sokat is adott.” Feltűnik, hogy Kristóf mezszáma sem olyan, ami véletlenül maradt rá, vagy ezt osztották neki, és nem volt más választása. „Ez egy érdekes történet. Amikor Dróth Zoli Tápon játszott, a 14-es mez volt az övé, itt pedig a 11-es. Amikor elkezdtem futsalozni, természetesen én is a tizenegyes akartam lenni, de a felnőtt csapatban az ugye éppen a példaképé 0volt. Így aztán maradt a korábbi nagypályás mez-száma. Most már nem is változtatok ezen” – teszi hozzá nevetve, majd folytatja azzal, hogy milyen érzés volt belépni a felnőtt csapat öltözőjébe, és olyan klasszisokkal játszani, akik a Bajnokok Ligájában sem vallottak szégyent. „Elsőre semmi sem ment. Nem mertem bevállalni a cseleket, a passzokat, leblokkoltam. Nagyon nagy különbséget éreztem az én tudásom és az akkori csapattagoké között. Most is sokkal magasabb szinten vannak, de mi, fiatalabbak igyekszünk, figyeljük őket, próbálunk tanulni. A sztárok pedig segítenek. Ezt tették a kezdeteknél is.” Sáhó Kristóf álma a válogatottság, és az, hogy a nemzeti csapattal kijusson egy világbajnokságra, és szerepeljen több kontinensviadalon. Ezeket a terveket reálisnak tartja, mint ahogy azt is, hogy az ETO meghatározó BL csapat lesz a jövőben, soraiban remélhetőleg több győri kötődésű tehetséggel. Amikor szóba hozom, hogy több mint tíz éve, amikor a futsal komolyabb alapokat kapott a városban, mennyivel lassúbbnak tűnt a játék, helyesel. „Nagyon sokat fejlődtek a magyar csapatok rövid idő alatt. A Jugra vagy a Kairat, amely csapatokat Győrben is láthattak a szurkolók, magas szintet képviselnek, csak ámultunk a pálya szélén, hogy mit művelnek ezek a futsalosok. Mégsem tartom elérhetetlennek ezt a tempót. A korosztályos válogatottakban szerencsére régóta alapembernek számítok, és a különböző tornákon látom, hogy hol tartanak a hasonló korú spanyolok, portugálok. Beérhetőek ők is, bár fizikálisan borzalmasan erősek. A különbség az, hogy ők profi klubokban készülnek, profi szinten, míg itthon sokan a heti két edzéssel nem tudják felvenni velük a versenyt.” A külföldi klasszisok játékát is figyeli, és igyekszik sok új dolgot ellesni tőlük. Az interneten minden mérkőzés elérhető. „Általában azokat nézem, akik az én posztomon, vagyis centerben tartoznak az elitbe. A Pescarából Betao a csúcs, de persze vannak még olyanok bőven, akik miatt gyönyörű és látványos ez a játék.” A sport iránti érdeklődése nem ragad le a labdarúgásnál, Kristóffal sokszor találkozhatunk kézilabda-mérkőzéseken is, ha ideje engedi, megnézi az Audi ETO rangadóit, a BL-mérkőzéseket pedig nem hagyja ki. Amikor a Rába ETO játékosára néz valaki, ismeretlenül is a labdarúgásra, futsalra tippel, ha sportágat kell a külsőhöz párosítani. Ennek a stílusnak egyik fontos része a tetoválás. A győri tehetségnek is díszíti egy nagyobb ábra a bal karját. „Természetesen van jelentése a képnek. Egy magasba ívelő lépcső alján áll egy kisfiú labdával, ez én vagyok, a távolban, a fokok tetején a homokóra pedig az idő, és az álmok, amik valóra válhatnak. A karomra varrt rajz alján pedig római számokkal a születési dátumom látszik.” Sáhó Kristóf az első lépéseket sikeresen megtette, most már főleg rajta múlik, hogy meddig jut abban a bizonyos futsal-kalandban. Ha a nagy kedvenc útját járja be, akkor meg sem áll egy BL-győztes csapatig. Nem kizárt, hogy az a Győr lesz.

Győrplusz - Nagy Roland ! Fotó: O. Jakócs Péter